Az itt leírt történet ihlette ezt az oldalt. Annyira szép, hogy meg kell osztanom! Csodálatos példája annak, hogy egy rendezvény fotózását nem lehet kellően megszervezni és hogy tegyen bármit is a fotós, hibát mindenben lehet találni. Az egyszerű dilettáns dühe pedig tarol, mert szakértelme természetesen nincs neki. Mert akkor ő is megoldhatta volna. Mondja ő. Persze egy ideje, ha pl. burkolót hívok, akkor már előtte tájékozódom a kérdéses munka egyes fázisairól. És ha azt mondja, hogy novemberben nem kell fagyálló a teraszhoz, akkor talán keresek másikat.
Az a baj a fotózással, hogy mindenki ért hozzá. Ahogy az autóvezetéshez is. Mégis mennyien meghalnak a volán mögött.
Történt ugyanis, hogy énekesekkel tarkított rendezvényre voltam hivatalos. Volt ott egy szimpatikus, idősebb fényképész bácsi, aki nagy szorgalommal csattintgatta masináját. Láthatóan tetszett neki a műsor, vigyorgott is olykor. (Ennek mondjuk más oka is lehetett.) Párszor ránéztem az lcd-jére, ahol egész jónak tűntek a képek, habár olyan kicsiben bármi az lehet.
Majd vége lett a bulinak, eltelt pár nap és összefutottam a szervezővel. Kérdeztem, hogy milyenek lettek a fotók. Szemeiben kegyetlen fény villant fel, felsőtestét hátra, vállait felhúzta és némileg eltúlzott fejingatással mondta, hogy: Ne is kérdezd! Borzalmas képeket csinált az az ember!
Érdeklődve néztem rá, de tovább nem fejtette a fonalat. Ezért kénytelen voltam kíváncsinak lenni. "Aztán mit rontott el?" Tettem fel a kérdést, hiszen hátha egyszer összefutok a fószerrel és adhatok neki pár kéretlen jó tanácsot.
"Hát kérlek, TÁTOTT SZÁJJAL voltak egy csomóan a képeken!!!"
Hosszú hatás szünetet tartott és már tett is egy mozdulatot az órája felé, hogy siet, de azért merészen belekérdeztem.
"Akkor, amikor a fellépők énekeltek?"
"Ja!!!" mondta.
És ez az ember megy, amerre viszi a busz és meséli mindenkinek, hogy az a béna fotós kifotózta az énekesek fogait. Persze ahol nem énekeltek, azokkal a képekkel elégedett volt, de hát amolyan is kellett volna. Végül is belegondoltam, hogy nézegetek egy sorozatot, ahol Mick Jagger végig csukott szájjal lenne a színpadon. Biztos megfordulna bennem a kérdés, hogy miért jött, ha csak nézegette a közönséget.
Volt ott egy filmes is... Arról még nem kérdeztem.
